BESZÉLJÜNK RÓLA... : FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY "SZINDRÓMA"

2016. január 25. 16:04 - Lelkiegyensuly

Hamarosan minden iskoláskorú gyermek megkapja iskolájából a félévi értesítőt, ami arról ad felvilágosítást, hogy a tanév felénél járva, hol is tart a tudásanyag elsajátításában az adott gyerkőc.

Mint tavasszal a fecskék, úgy érkeznek meg már-már kiszámíthatóan, a kétségbeesett szülői telefonok: „Teljesen tanácstalanok vagyunk, mit tegyünk, a fiunk/lányunk egy-két tantárgyból bukásra áll. Mi nem is gondoltuk, hogy ekkora a baj. Minden lehetőséget megadunk, hogy tanuljon, mindig mondjuk: Tanulj fiam, magadnak tanulsz.”

                                    Mi itt a teendő?

A fenti szlogen, miszerint: „Tanulj fiam, magadnak tanulsz!” nagyon hangzatos, - mi már tudjuk-, igaz is.

Mégis az egyik legnagyobb ellenállást kiváltó mondat.

 Kedves Szülők!

Menjünk egy kicsit vissza az időben és emlékezzen: Nem hallotta már valamikor ugyanezeket a mondatokat? Hogyan hatottak Önre?

Ki lehetett volna üldözni vele a világból? Mit szeretett volna hallani a mondat helyett?

Nos, hát azt kellene mondani a gyermekének is.

Nem születtünk azzal a képességgel, hogy amikor eljön az ideje: beszéljünk, majd később megtanuljuk a leckét. Ez a civilizációnak a vívmánya, meg kell tanulnunk, hogyan kell beszélni, hogyan kell tanulni.

Példának egy történet jut eszembe: A lányom, egy verőfényes nyári napon eldöntötte, hogy itt az idő, megtanulnia főzni. Minden napra kinézett egy ételt, és azt elkészítette a mi legnagyobb örömünkre.

Egy délelőtt kétségbeesetten hív telefonon: - Anya, elővettem a szakácskönyvet, szépen összekészítettem a hozzávalókat, kimértem, de itt azt írja: „futtassa meg az élesztőt”.

Semmi több. Itt van előttem az asztalon egy kocka élesztő.

Ez csak akkor fog futni, ha én futok vele egy kört. Mit csináljak?

Lépésről-lépésre lediktáltam neki, mitől is fog futni azaz élesztő.

Értem anya – mondta.

 Mire hazaértünk nagyon finom aranygaluska várt otthon bennünket.

 Amikor a gyermekünk iskolába kerül, megvesszük neki a tankönyveket, füzeteket, színes ceruzákat, dekoratív borítókat, táskát, kedves Tanító nénit választunk, majd a tanítási nap végén, amikor izgatottan hazaért az iskolából, közöljük vele: tanulj gyermekem. (Lásd.:futtasd meg az élesztőt).

Hogy hogyan tegye ezt? A mi dolgunk lépésről-lépésre rávezetni és megtanítani.

 Ez is a szülői feladatok egyike.

Úgy tegyük ezt, hogy emlékezzünk, mi is voltunk izgatott, de félénk iskolás, majd kamasz a mindenkori hormonális változásokkal, majd középiskolás, ahol esetleg még azt is közölték velünk: „Ide nem kötelező járni!.”

Beszélgessünk sokat, ismerjük meg az érdeklődési körét.

Figyeljük meg, mi az, amit nagyon jól csinál, mert mindenki valamiben nagyon jó!

Ne akarjuk a gyerekünkkel megvalósítani a saját, korábban el nem ért vágyainkat.

Azokat valósítsuk meg mi magunk.

Ő egy másik személyiség. Segítsük őt, hogy felismerje a benne szunnyadó képességet, támogassuk és bíztassuk.

 Ez egy jó kaland, hiszen a jövő asztalosa, szobafestője, tanára, mérnöke, kőművese formálódik a kezünk között a felügyeletünk alatt.

 Ha segítségre van szüksége, várom hívását:

Ahol személyesen is segíteni tudok: Nagykőrös és Budapest:.

 F. Deákné Balla Adrienn

Tel.:06/202-67-4846

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ballaadrienn.blog.hu/api/trackback/id/tr308312088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.